1958-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács úgy döntött, hogy szobrot állít Kossuth Lajosnak Monokon. Megvalósítását önkéntes gyűjtésből tervezték, és a sátoraljaújhelyi, abaújszántói, encsi, szerencsi, szikszói járás intézményeinek, ipari vállalatainak, kisipari szövetkezeteinek és dolgozóinak felajánlását várták. A megye több mint százhetven településéről községenként ezer forint adománnyal számoltak.

A szülőfalu természetesen lelkesen támogatta a tervet: a községi Hazafias Népfront szoborbizottságot hozott létre. Titkárává a múzeum vezetőjét, Zsuffa Tibort választották. A bizottság 1958 augusztusában a Szerencsi Járási Tanács vb-elnökéhez fordult terveivel. Előadták: életnagyságú, az 1848-as időket idéző álló szobrot szeretnének, amely Kossuthot előrenéző tekintettel, hajadonfővel ábrázolja, bal kezét díszkardja markolatán nyugtatja, jobb kezében pedig a jobbágyszabadság függő pecsétes okmányát tartja. A szobor tervezése és a megvalósítás költségeinek kiszámítása ügyében a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjához fordultak. A szobor terméskő alapzatának megépítését a helyi kőművesek társadalmi munkában önként vállalták. Elkészítésére Kisfaludy Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrászművészt kérték fel.

A községek felajánlása és az állami segítség révén a nagy férfiú születésének 158. évfordulójára elkészült az ország egyik legszebb Kossuth-szobra. Az avatóünnepségre 1960. szeptember 18-án került sor. Meghívták az adományozó 171 település képviselőjét, Kádár Jánost, Szirmai Istvánt, Münnich Ferencet, Kállai Gyulát, Benke Valériát, Harmati Sándort, Bodnár Ferencet, Lechner Irént. Kiemelt figyelem fordult az alkotó, Kisfaludy Stróbl Zsigmond személye felé is. A magyarországi tudományos és múzeumi szakma képviselőit is ide várták.

Monok az előkészületek pontos megtervezésével készült az ünnepségre. A község Fő utcáját végig zászlókkal díszítették. Mindehhez helyben nem volt elegendő lobogó, a szerencsi üzemektől, a vasúttól és a postaigazgatóságtól kaptak kölcsön néhány tucatot. A község bejáratánál és a Fő utcában, a szobor közelében diadalkaput állítottak. Lelkesen készültek Zsuffa Tibor és Aranyosi István népművelő vezetésével a kulturális műsor résztvevői is. Az egész napos rendezvény lebonyolítását harminctagú rendezőgárda segítette.

Délelőtt kilenc órától fogadták a meghívott vendégeket a kultúrteremben. Az ünnepség a Himnusz hangjaival tíz órakor kezdődött. Koleszár István, a járási tanács vb-elnöke köszöntötte a vendégeket, majd egy szavalat elhangzása után Aczél György, a művelődési miniszter első helyettese mondott beszédet. A tömeg az egész utcát megtöltötte. Az ünnepségen helyi kisdiákok, négyen-négyen – egymást váltva – díszőrséget álltak a fehér lepellel letakart szobor mellett. A történelem különös játéka, hogy az ország kormányzóelnökének szobránál kisdiákként ott tisztelgett osztálytársaival együtt a tizenkét esztendős Németh Miklós, aki harminc év múlva majd az ország miniszterelnöke lesz.

1750 körül épült a nagy- vagy Andrássy-kastély. Az egyemeletes, Andrássy György által építtetett barokk palotát a XIX. században klasszicista stílusban átalakították. A főhomlokzat szimmetrikus elrendezésű, két-két sorban hét-hét ablak néz a kertre. A hátsó homlokzat 2+5+1+5+2 tengelyes ablakosztású. A homlokzatokat osztópárkány tagolja. A kastély földszinti szobái, termei fiókos donga és csehsüvegboltozatúak, az emeleten sík födémes a mennyezet. A főépülethez hátrafelé szárnyépület csatlakozik. A kapubejárattal szembeni nagy földszinti terem az ellenkező oldalon a belső udvar felé nyílik. A kastély körül parkot alakítottak ki.

A XVIII-XIX. században az épület földszintjét a személyzet és kevésbé fontos helyiségek foglalták el. A reprezentatív termeket az emeleten alakították ki. Innen nyílt a díszterem, a lakosztályok, a könyvtár és a kápolna karzata. Az épületben az egyes helyiségeket részint az udvari oldalon végigfutó folyosóról közelítették meg, részint a díszteremből két irányba, egymásba nyithatóan folytatódott a teremsor.

Az ovális alakú díszterem rokokó falfestése a XVIII. századi magyarországi képzőművészet egyik jeles alkotása. Mennyezetét és oldalfalait rácsok, kartusok és ballusztrád korlátos festett erkély díszítik. A mennyezetre festett korlát mögül egy rokokó dáma és púderes parókájú gavallérja tekint le ránk. Más részén pipázó, poharazgató, zenélő, magyar dolmányos alakokat fedezhetünk fel. A terem négy sarkán a művész a négy világtájat ábrázolja allegorikus formában. Ezek igen lepusztult állapotban maradtak meg. A világtájak közül Európa fiatal nő alakjában mutatkozik, formái még felfedezhetők. A másik két világrészből csak egy teve, illetve egy ló figurája ismerhető fel. A mennyezet közepén festett laternanyílásból géniuszok tekintenek le, az ablaknál csillagokkal a feje fölött Szűz Mária tűnik fel. A világi alakok talán az Andrássy család tagjait rejtik. A díszterem alkotója valószínűleg azonos az edelényi kastély és a tőketerebesi pálos templom mennyezetének festőjével. Az oldalszárny földszinti kápolnáját Andrássy István építtette 1770-71-ben. Ekkor készült a kápolna kupolaterét kitöltő mennyezeti freskó is.

A kastélyt a XIX. századig a tulajdonosok lakták, Andrássy György 1881-ben bekövetkezett halála után az épület magára maradt, és lassan pusztulásnak indult. A már rossz állapotú ház 1936-ban a monoki római katolikus egyház tulajdonába került, iskolát alakítottak ki benne. A kastélyban ma is a Kossuth Lajos Általános Iskola működik.

• Az Andrássy-kastély megtekintése a Kossuth Emlékházban történő belépőjegy váltása után kísérővel lehetséges.9:00-17:00-ig megtekinthető, hétfő kivételével.

A Monaky család kastélya régebbi múltra tekint vissza: mint már említettük, a falu központjában lévő domb tetején 1570-1580 körül épült. Építése a tehetős középbirtokos, Monaky János nevéhez köthető, reneszánsz stílusú elkészülte a család felemelkedését jelzi.

A kiskastély bástyás erődfallal körülvett, egyemeletes, szabálytalan alaprajzú 22×16 méteres épület. Középső része épült meg legkorábban. Ennek a 17×15 méteres, kéttraktusos tömbnek téglalap alakú az alaprajza, és két, egymáshoz képest ellentétes sarkán egy-egy kerek, illetve téglalap alakú saroképítményt alakítottak ki. Ez a tudatos szimmetriára törekvés inkább reprezentációs igényeket szolgált, bár a délkeleti saroképítményen az egyik oldalon megjelennek a hadászati célokat szolgáló lőrések is.

1670 körül az örökösök bővítették és jelentősen átépítették a kiskastélyt. Az 1673-ban készült Thököly-féle inventárium (leltár) már az átalakított épületet írja le. Ebből értesülünk arról, hogy délnyugat felé emeletes tömbbel bővítették a kastélyt, utólag alápincézték a kerek saroktorony alatti részt, a földszint új, magasabb boltozatot kapott, és egy elegáns, négy ablakkal megvilágított termet alakítottak ki.

A megújult, fallal körülvett épületet 1673-ban ezerötszáz forint értékűre becsülték. 1685-ben, egy újabb leltárból tudjuk, hogy falépcső vezetett az épületbe. Az ajtón belül egy nagy boltozatos helyiség, tőle balra egy, jobbra két, ugyancsak boltozott helyiség nyílt, ezek ablakait az átalakítás során betapasztották. Az egyik helyiségben kemencét is említ a leltár. Az emeleti deszkás mennyezetű előszobába (pitvar) hosszú fagarádics vezetett. Ettől bal kézre egy szoba, nyugatra egy háromablakos boltozott terem, jobb kézre egy kemencés szoba nyílt. A szobákhoz árnyékszék is kapcsolódott. A pitvarból feljáró vezetett a padlásra is.

Az örökösök között megosztott monoki uradalom a XVIII. században az Andrássy család kezében újra egyesült, a kiskastély is birtokába került. Az 1703-as forrásból ismert praktikus beosztású (a földszinten gazdasági és tároló helyiségek, az emeleten hálószobák), részben alápincézett épületet ők újították fel 1730-1740 között. Ekkor alakították ki az épület mai külső és belső elrendezését, megszüntették az eltérő szinteket, beboltozták a földszinti terek többségét.

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal által vezetett felújítás többnyire ezt a XVIII. század végi állapotot őrizte meg az 1960-as években. A munkák során feltárták a korábban használt csigalépcsőt, a pincehelyiségeket, visszaállították a XIX. században épült, az egykori belső pitvarból az emeletre vezető lépcsőt, kibontották a reneszánsz ikerablakokat, láthatóvá tették a XVI. századi reneszánsz homlokzatfestést.

A műemlék épület a második világháború után iskolaként szolgált, majd a termelőszövetkezet előbb magtárnak, később irodaháznak használta. 1982-ben kijavították tetőszerkezetét, a külső vakolat hibáit. A pusztuló épület felújítása a 90-es évekre vált sürgetővé. Málló homlokzata, kőkeretei, kusza vezetékei, gondozatlan udvara szomorú látványt nyújtottak. Felújításának költségei meghaladták a helyi önkormányzat erejét, ezért 1999-ben eladták. A felújítási munkálatok megkezdése előtt újabb régészeti kutatás kezdődött az épületben. Az ásatás vezetői, Feld István és Simon Zoltán megállapították, hogy az 1960-as években végzett helyreállítást nem előzte meg ásatás, és a falkutatás is korlátozott volt. Az új tulajdonosok tervei szerint a kiskastélyt szállodává alakítják át. Ezért a kutatás fontosnak tartotta a szintviszonyok és az egykori nyílásrendszerek tisztázását.

A várfallal körülvett kastély udvarán épült egy földszintes gazdasági épület is a XVIII. században. A téglalap alaprajzú, barokk stílusú, kontyolt nyeregtetős épület kastély felőli hosszanti oldalán tizenegy pilléres árkádos tornác húzódik.

Monok híres búcsújáró hely. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén sokan zarándokolnak ide. A templomhoz tartozó Kálvária-hegyen minden év szeptember harmadik vasárnapján tartják a búcsút. A jelenlegi temető feletti magaslatot gróf Andrássy Dénes ajándékozta a falunak. Itt építették a Kálváriát 1910-ben, Petsár Gyula plébános idejében.

A domb tetején álló kápolnához vezető széles utat két oldalon grottaszerű stációk övezik. Nagyobb méretűek a megszokottaknál. Kőből vannak, és színes bibliai alakok bennük láthatók speciális kiképzésű domborműveken, amelyeket müncheni művészek faragtak és festettek. A stációkat a falu lakossága készíttette. Minden család ahhoz a stációhoz temetkezett, amelyet építtetett.

A kápolna a Simkó család vagyonából épült. Előtte szabadtéri kőoltár áll. A kápolnában az oltár mögött életnagyságú méretben a keresztről levett Jézus látható. Ez alatt egy barlangszerű mélyedésben is megtekinthető Krisztus szobra.

A templomban kis, kórusszerű emelvény is van, ahonnan fel lehet jutni a toronyba, itt két kisméretű harang található. A kápolna melletti mesterséges domb maga a Golgota. Jézus keresztjét Pacsuta István és neje felkérésére Kovács Géza miskolci szobrászművész készítette 1910-ben. A templom másik oldalán álló kőkeresztet is ő faragta meg. E mellett nyugszik Kallós János kanonok.

Sarlós Boldogasszony római katolikus templom. 1814-ben épült, klasszicizáló, késői barokk stílusban. A falak a szájhagyomány szerint néhol olyan szélesek, hogy kilenc kislány kört táncolhat rajtuk.1923-24-ben gróf Széchényi Aladár támogatásával a falakat díszítő elemeket meghagyva átfestették a templomot. 1956-ban ismét felújítottak a klasszicista stílusjegyeket hordozó szentegyházat. A gazdagabb mintázatú, szinte az egész falfelületet elborító, világosabb színekkel festett freskókat Takács István mezőkövesdi festőművész készítette, a díszeket Körényi József tervezte.

A templom előtérében a keresztről levett Krisztus látható Szűz Mária ölében. Az előteret elválasztó vasrácson belépve balra Assissi Szent Ferenc, jobbra Páduai Szent Antal szobra áll. A hajó első mennyezeti freskója az újszülött Megváltót, a második egy körmenetet örökít meg. A jobb oldali freskók Szent Istvánt és Szent Józsefet, a bal oldaliak Szent Lászlót és Mária mennybemenetelét, a szentély mennyezeti freskója a világot legyőző fiút ábrázolja. A festmény körüli sarkokat a négy evangélista képe díszíti. A főfreskó Mária és Erzsébet örömteli találkozását jeleníti meg. A hatalmas freskók érdekessége, hogy bennük a rég múlt és a jelen találkozik: a Jézus-korabeli emberek mellett valós monoki személyeket is lefestett a művész.

Az oltárok fából készültek. Jobb oldalon áll a Jézus Szent Szíve-oltár, vele szemben a lourdes-i Szűz látható. A főoltár mellett helyezték el Szent Orbán vértanú ereklyéjét, amelyet a nagykastély kápolnájából hoztak át. A mártír aranyozott, üvegablakos koporsója fából készült, oroszlánlábakon áll. Ez ugyanaz a díszes láda, amelyben az ereklyét annak idején XIV. Kelemen pápa gróf Andrássy Istvánnak ajándékozta.

A szentélyből jobbra nyíló sekrestye feletti oratóriumban Stedler Antal 1863-ban készített Jézus-festménye látható. A szentélyből jobbra nyíló hittanterem falán a monoki plébániatemplom jótevőit, valamint a plébánosok nevét olvashatjuk 1730-tól napjainkig. A hittanterem felett lévő oratórium falán függ a Csíkszentkirályi és Krasznahorkai gróf Andrássy nemzetség leszármaztatási táblája. Ezt 1890-ben rajzolta le az eredetiről Szentpétery Árpád. Itt látható az August Fleischman által készített Mária, valamint a Széchényi és az Andrássy család néhány tagjának címere, gyászjelentése. A falon Kallós János (1888-1966) portréja függ, amely aranymiséjére készült.

Az altemplom három és fél méter mélyre száll az épület alá. Lefelé haladva egy kis beugróban a lourdes-i Szűz, a boltíves teremben Szent Anna szobrát láthatjuk. Az altemplom falába temették gróf Széchényi Aladárt és feleségét, Viszay Flórát, gróf Széchényi Györgyöt és gróf Széchényi Pál Ágostot.

A templom előtt álló kereszt éppen akkora, mint a vaskereszt a torony tetején. Az épület kertjében 1939-ben helyezték el Krisztus király szobrát. A kétméteres, kőtömbökből rakott talapzaton álló művet Petsár Gyula monoki plébános és Szabó Béla káplán készíttette.

Az Andrássy család hitéletét szolgálta a nagykastély kápolnája, amelyet 1770-1771-ben a Szent Kereszt tiszteletére építtetett gróf Andrássy István. Itt őrizték Szent Orbán ereklyéjét, melyet – ahogy erről korában már szóltunk – 1773-ban XIV. Kelemen pápa (1769-74) ajándékozott a családnak.

A kápolna kupolaterét a Krisztus feltámadását ábrázoló mennyezeti freskó díszíti. Fákkal, dombokkal tarkított ligetben jelenik meg a Megváltó. Mellette nyitott szarkofágon pihenő angyalt és őrt álló katonákat, a csegelyekben a négy evangélista képét ábrázolta a művész. A kápolna berendezése, főoltára és szószéke, Mária és Szent János evangélista szobra barokk, a padok copf stílusúak. Az oltárt márvány utánzatú gipszstukkók díszítik. A tabernákulum felett volt korábban Szent Orbán ereklyéje. A falat két szent szobra is ékesíti. Az 1936 óta iskolaként használt épület – felújítás alatt álló – kápolnájában napjainkban is tartanak misét.

A reformátusok az engedélyt 1791-ben kapták meg új templom építésére. Ehhez igazolniuk kellett, hogy a monoki hívek az anyaegyház fenntartásának terhét magukra vállalják, és biztosítani tudják a szentegyház, a paplak, az iskola építésén túl a lelkipásztor megélhetéséhez szükséges javadalmat is. Telket az Andrássy család adott, a költségeket adományokból szedték össze. A munkálatok 1794-ben kezdődtek, és öt esztendő múlva, 1799-ben szentelték fel a torony nélküli épületet.

A templomépítést jelentős adományokkal segítette a Nagy, Apjok, Hegedűs, Fejér, Túróczi, Puskás, Liptsei, Kovács, Lovas, Sóvári, Pap, Lacza, Csordás, Boros, Kerekes, Szebényi, Komjáthi, Kegyes, Kocsis, Szoboszlai, Harsányi család. Tornyot 1833-ban állítottak mellé. Kétszáz éves fennállása során a templomot 1842-ben, 1852-ben, 1897-ben és 1923-ban átépítették. Régi kisharangját 1915-ben, a háború idején elvitték. A hívek önkéntes adományából új készült helyette. Ezt az 1924-ben öntöttet nevezik Kossuth-harangnak. Az emlékharang egyik oldalán a következőket olvashatjuk: „A kisharang hadba vitt harangja helyett öntetett Isten dicsőségére közadakozásból Kossuth Lajos szülőföldjének Református Egyháza 1924.” A másik oldalát Kossuth domborműves portréja díszíti az alábbi szöveggel: „Világosítsatok emberek előtt, hogy lássák a ti cselekedeteiket és dicsőitsétek a ti mennyei Atyátokat.” A szépen szóló egymázsás harangot Slezák László harangöntő készítette.

A község közelében, tőle délnyugatra, az Ingvár hegy tövében a Gilip patak völgyzáró gátjával festői szépségű víztározót alakítottak ki, ami horgásztóként szolgál. Kiváló természeti környezet, végtelenül nyugodt körülmények és halban gazdag vízterület várja a horgászat szerelmeseit.

Terület: 75,0 ha.
Fogható halak: ponty, süllő, csuka, amur.
Elvihető nemes halak száma: 3 db.
Elvihető egyéb halak mennyisége: 10 kg.

Telefon: 46/324-702
Kapcsolattartó: HE Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetsége

Ha további fotókat szeretne látni a monoki halastóról, kattintson ide.